Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklõmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.

  Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente elõtted vagyok:

  Jusson elõdbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!

  Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.

  Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.

  A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikrõl többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtõl.

  Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.

  A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.

  Elszakasztottad ismerõseimet tõlem, útálattá tettél elõttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.

  Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.

  Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.

  Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hûségedet a pusztulás helyén?

  Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?

  De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:

  Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tõlem?

  Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.

  Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.

  Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.

  Elszakasztottál tõlem barátot és rokont; ismerõseim a - setétség.